p05p03p040201

Terápiák

FacebookTwitter

Apiterápia

Propolis

Az apiterápia a méhészeti termékek – méz, virágpor, propolisz, méhpempő, méhméreg – gyógyító célú felhasználását jelenti. Ezek a méhek által előállított termékek koncentráltan tartalmazzák a növények, a növényi drogok hatóanyagait, a méhek anyagcseretermékeivel, speciális enzimjeivel és hormonjaival keverten. Rendszeres fogyasztásuk segíti az egészség megőrzését és az immunrendszer erősödését.

Apiterápiás termékek:

Méz:

A virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Kedvező és sokoldalú hatását már az ókori egyiptomiak is ismerték: mézkenőccsel kezelték a sebeiket. Mai ismereteink alapján a méz közel 70 féle gyógy- és fiziológiai hatással bír. Kiváló szénhidrátforrás, gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat (elsősorban C- és B-vitamin, folsav és nikotinsav), szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. A lépesmézben lévő viasz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén. Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség), gyomorhurut, légcsőhurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség), sebek.

Virágpor:
Különböző színű szemcsés anyag, amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nemcsak a méhek, de az ember számára is. Fontos fehérjeforrás, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványianyag tartalmával is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne. Serkenti az anyagcsere folyamatokat, a belső elválasztású mirigyek működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános roboráló hatású.

Propolisz:
A propolisz görög eredetű szó, jelentése: a város védelme, védelmezője. A propolisz vagy méhszurok olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek fertőtlenítő, tartósító- és építőanyagként használnak. A propolisszal konzerválják a kas, a kaptár falát, ezzel erősítik és bélelik ki a méhsejteket, így biztosítják a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók elleni védelmet, és hozzák létre a természetben található egyik legsterilebb környezetet. Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. Légúti betegségekben, a húgyutak fertőzései, a prosztata és a fültőmirigy gyulladásai ellen is sikerrel alkalmazzák. Külsőleg nehezen gyógyuló sebek, nyálkahártya- és bőrgyulladások kezelésére találták jónak.

Méhpempő:
A méhpempőt is ősidők óta használja az ember. Ismerték és használták az inkák, az ókori Egyiptomban és Rómában pedig drága kozmetikumnak, testi és szellemi frissítőnek számított. A gyógyító, szépítő erejébe vetett hitet annak köszönheti, hogy méhpempő a méhkirálynő eledele. A méhpempő hatására lesz a méhkirálynő nagyobb a dolgozó méheknél és a méhpempőnek köszönhetően él hosszabb ideig. Ugyancsak a méhpempő hatására tud az anyakirálynő óriási reprodukciós feladatot végrehajtani (képes lerakni naponta 1000-1500 petét). Számos fontos vegyületet tartalmaz, nagy mennyiségű B2-, B5-, B6-, E- és H-vitamint, különféle hormonokat, zsírokat, nukleinsavakat, továbbá mindazokat az anyagokat, amelyek a mézben vannak. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. A szív és keringési panaszokra, gyomor és bélbántalmakra, idegrendszeri problémákra legtöbbször igen jó hatású.

Méhméreg:
A vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. Nagy hatékonysággal alkalmazható reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén. A méhméreg reuma ellenes hatását már az egyiptomiak is ismerték.


Aromaterápia

Aroma

Az aromaterápia illóolajokkal történő terápiát, gyógymódot jelent. Már az ókorban is alkalmazták az illóolajokat gyógyításra. Az illóolajokat fajtától függően három fő eljárás segítségével vonják ki a növények különböző részeiből. Leggyakrabban alkalmazott módszer a vízgőz-desztilláció, aminek során akár belsőleg is alkalmazható illóolajokat nyerhetünk. A másik két eljárás a sajtolás (préselés), amit leggyakrabban citrusfélék esetében alkalmaznak, illetve az oldószeres kivonatkészítés (macerálás, extrahálás, enfleurage) olyan növények esetében, amelyek a gőzáramban zajló lepárlást rosszul viselik.

Az aromaterápia módszerei:
  • Párologtatás: légtér fertőtlenítésre alkalmas módszer, továbbá pszichés-lelki hatással bír.
  • Inhaláció: légúti betegségek esetén, nyákoldásra alkalmas módszer.
  • Lemosás, borogatás: elsősorban bőrelváltozások, sebek kezelésére hatékony külső módszer.
  • Terápiát kiegészítő módszer az illóolajos fürdő, amelyben teljes relaxációs élményben lehet részünk. A fürdővízbe csepegtetett illóolajokat azonban csak valamilyen vivőanyagban (méz, bázisolaj, tej) szabad alkalmazni!
  • Illóolajos masszázs: frissítő hatású, izomgörcsoldó hatású. Az illóolaj a bőrön keresztül masszázs segítségével jut be a szervezetbe.
  • Belső alkalmazás: konkrét betegség gyógyítására, de fűszerként is alkalmazható. Nagyon fontos ebben az esetben az illóolaj tisztasága és a helyes, pontos, szakszerű dózis használata.


Balneoterápia

A balneoterápia az ásványvizek, iszapfélék, tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával foglalkozik. A gyógyhelyeken nem csak a gyógyvizet használják fel kezelésre, hanem iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, masszázst és étrendi gyógykezelést (diétát) is alkalmaznak. Mindezek jótékony hatását kiegészítik még a klíma, a környezetváltozás, és a lelki hatások is. Balneoterápiával megelőzhetők, kezelhetők ízületi gyulladások és elváltozások, porckorong-megbetegedések, mozgásszervi fejlődési és tartási rendellenességek, felső légúti, emésztőrendszeri, egyes szív- és keringési betegségek, bizonyos idegfájdalmak és bőrbántalmak. A balneoterápia ajánlott balesetek és műtétek utáni utókezelésre is.


Fitoterápia

A fitoterápia tapasztalati elveken alapuló, folyamatosan fejlődő tudomány. Gyógynövényekből készült főzeteket, koncentrátumokat, kenőcsöket, krémeket, olajokat alkalmaz a megbetegedések kezelésére. A természetes hatóanyagok felhasználása kevesebb mellékhatást eredményez, kúraszerű használatuk sok esetben tartós javulást eredményez. Ez a fajta orvoslás a betegségek, a fájdalmak megszüntetésének egyik legősibb módja.


Gemmoterápia

Más néven rügyterápia. A növényeknek a gyógyításban történő felhasználásának egy sajátságos területe. Alapelve, hogy a rügy – a növény embriója – egy fejlődésben lévő szervezet, amely növekedési „hormonokat” tartalmaz.A rügyet glicerinben áztatják, majd iható állagúvá alakítják.

Vinoterápia

A különböző gyógyborok alkalmazása, illetve a borral történő gyógyítás neve a Vinoterápia.

Már az ókori bölcsek is nagyra tartották gyógyászati értékét: a rómaiak és a görögök borban mosdatták az újszülötteket, sebeket kezeltek vele, de különféle fertőzésekre és betegségekre is alkalmazták. A római Plinius például „Historia Naturalis” című művében több mint hatvanféle gyógybort írt le. A korabeli orvosok gyógyfüveket, fűszernövényeket és konyhakerti növényeket adtak hozzá a borhoz. Felhasználták például a mentát, a kálmosgyökeret, a kassziát, a fahéjat, a tárnicsgyökeret és az izsópfüvet mint adalék növényt. Ezen kívül készítettek répabort, retekbort, spárgabort, zellerbort és petrezselyembort is a betegnek.
Vinoterápia
Magyarországon is igen népszerűek voltak a borból készült gyógyhatású szerek. A bor gyógyszerként történő alkalmazása az egész középkorban, sőt később a XVI.-XVIII. században is fontos szerepet játszott. Különösen híressé vált ebben a tekintetben a tokaji bor. A legalább két puttonyos tokaji aszúbor, Vinum Tokajense néven, a Magyar Gyógyszerkönyv III. kiadásában hivatalos volt.

Napjainkra teljesen kiszorult mind az orvosi gyakorlatból, mind a fitoterápiából, annak ellenére, hogy a borok gyógyító hatásait számos, ma is helytálló, tudományos igényű megfigyelés és vizsgálat támasztja alá.

A „vinoterápia" a hagyományosan boros nemzetek körében, elsőként is pedig a szépségiparban is élenjáró franciáknál lett népszerű. A mindig divatos francia hölgyek már évtizedek óta vesznek mézzel dúsított borfürdőt, és masszírozzák testüket ledarált szőlőfürtökkel. Szőlőből, borból, törkölyből készült kozmetikai szereket is szívesen használnak, hiszen a vinoterápiás krémek, pakolások, masszázsolajok fokozottan táplálják és fiatalítják a bőrt.
A nyári napfénynek köszönhetően a szőlőszemben meglehetősen nagy mennyiségű tápanyag gyűlik össze. Magas a B- és C-vitamin, valamint ásványi anyag tartalma. A szőlő héja természetes sejtvédő anyagokat rejt magában, de találhatóak benne flavonoidok, antioxidáns vegyületek és polifenolok, melyek az immunerősítésben és az öregedési folyamatok lassításában játszanak szerepet. Ezen hatóanyagok együttesen eredményesen veszik fel a harcot az emberi szervezetet károsító szabad gyökök ellen.

A szőlő magjából sajtolt olaj számos jó tulajdonsága miatt a kozmetika szinte minden területén alkalmazható. A szőlőmag olaja sűrűn folyó és aranyló színű, linolsav tartalma közel 70 százalék. Mivel a linolsav jelentős szerepet játszik a bőr vízháztartásának szabályozásában, a szőlőmag olaj a legjobb hidratálók egyike. A szőlőmag olajban lévő ásványi anyagok (magnézium, kalcium, kálium) és nyomelemek (szelén, cink, vas, mangán) pedig energiával töltik fel a bőrt. Antioxidáns és szabadgyök semlegesítő hatása 18,4-szer erősebb, mint a C-vitaminé, és 50-szer erősebb, mint az E-vitaminé. A szőlőmag olaj esszenciális zsírsavösszetétele miatt növeli a jó (HDL), és csökkenti a rossz (LDL) koleszterin szintet. Védi az érrendszert a meszesedéstől, erősíti az erek és hajszálerek falait és csökkenti a trombózis veszélyt.



Keressen a Facebookon!